Pillanat

Próba volt, zene volt, minden volt

Koncert, koncert hátán. Mit imádok annyira benne? Én, aki leraktam a hangszert azt mondván, hogy nem erre születtem.  

Én, aki nem értette, miért nem játszhat azt, amit akar. Én, aki utálta a szolfézst.

Ma csak egy próbára mentem a páromért. Aki nem adta fel, aki ma is zenél. Akire felnézek ezért. Akit irigylek most is. 

Ma csak megint közelébe kerültem valami jónak. Valaminek, amit igazán szeretek. Megéreztem a zene szelét. Csak hallgattam a kiszűrődő dallamokat, csak néztem a hangszerével távozó és közeledő embereket. Láttam a hitüket, elszántságukat és csodáltam az egészet. 

Mintha világok szűnnének meg és épülnének újjá.

Igen. Zenészben és zenében van valami, valami olyan, amit igazán szeretek. Nem tudom elcsípni, megfogni, körülírni, csak érzem.

Már csak totális laikusként, csendes megfigyelő és hallgatóságként is: Érzem.

Ma körbelengett  a szabadság, a lázadás szele. S így van ez minden koncerten is. Ma megint azt éreztem, hogy jóval több van itt annál, mi látható. 

Mit ad a zene? Életet, levegőt, hitet, boldogságot… 

Csak Isten nem adott elég erőt ahhoz, hogy kitartsak és ne csak hallgassam, hanem alkossam is. Vagy mégis? Mi van, ha mégis.

És ha nem? 

Mindegy tán. Valami itt van, valamibe a messzi háttérből újra és újra belecsöppenek, s megelégszem sokszor már azzal is, hogy hűséges road-ként dobot cipelek, szerelek, fotózok, táncolok, és élek! Igazán élek!

Szombaton koncert! Több lesz, mint képzeled.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!