Pillanat

Agyamban ezernyi gondolat, rím, költemény… kezdeném is írni, de elment, nincs remény. Tücskök, madarak, napsugár… mind tova száll. Csak nyomasztó érzés marad, mi gyomromig hatol. Tán alkotói válság ez, egy soha nem alkotótól. Az éjszakám borús volt, rémálom kergetett. Veszélyben voltam és senki sem fogta kezemet. Bambán néztek rám, én meg csak sikítottam. Hát nem… Tovább »

Hegedűre vágytam és megfogadtam, hogy amint megérkezik számlámra szokásos negyedéves bónuszom, megengedem magamnak és veszek egyet. A pénz most szépen meg is érkezett s azt mondtam, itt az idő, végre hegedűm lesz! Az ideje tényleg eljött, csak másként, mint én gondoltam: Hegedűt kapok, mert megengedtem magamnak. Most, mikor a bónuszom megjött. Ellenben nem kerül egy… Tovább »

Feltették nekem a kérdést: Miért nem fogadom el  szimplán, azt ami van és kész. Mert jelenben lenni ennyi. Elfogadod szívből azt ami most van és örömödet leled benne. Szépen hangzik. Annyira, hogy én sokáig játszottam is ezt: Mindent elfogadok, mindenkit szeretek! Aztán rájöttem, hogy a fenéket. Tök jól bemagyaráztam magamnak, még sokáig el is hittem,… Tovább »