Pillanat

Búcsú és kaland

Szar! Nincs rá jobb szó. Búcsúzni szar! Utálom. Nincs vígasz. Ilyenkor az ember igenis képes meghalni, összetörni, hogy aztán ájult kómából ébredve hónapokig szedegesse össze a darabjait. A mellkasom egyre jobban szorított, ahogy közeledett az indulás órája. De az idő kegyetlen, csak halad előre, míg végül ott találod magad ölelő karok között és nem hiszed… Tovább »

Egy sosem tudhatod mi következik nap

Büszkén mosolygok magamban, amiért időben indultam el a munkából, s közben már be is villan, hogy még így is az utolsó leszek, aki ma elhozza a gyerekét az iskolából. Még eszembe jut a napom. Hogy ma is lezártam vagy 50 futó ügyet, hogy a főnököm is a helyén marad… minden oké. Mégis, milyen felüdülést tud… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!