Pillanat

Igen, azok az átkozott felhők:) A fene gondolná, hogy milyen könnyen beletörhet az ember bicskája. Pedig van ezer ötlet, technika arra, hogyan is kell tuti felhőt kreálni. Itt épp erősen próbálkoztam is a dologgal.:)Rá akartam jönni, hogyan is lesz a felhő felhő, melyik módszer a legjobb nekem. Haladtam. De mai napig lesem, figyelem és tanulom… Tovább »

Már régóta fentem a fogam egy tájképre. Kissé izgatottan álltam neki, mert ez sem volt más, mit egy új, felfedezendő terep. Ennek okán szigorúan kis vászonra készült, mert a “lehet, hogy nem fog sikerülni” benne volt a pakliban. Végül sikerült és a dokim kapta meg, mert egyszer, mikor 40 fok fölé szaladt a lázam, azonnal segített…. Tovább »

Én mindig csodálattal néztem, ahogy a dob mögé ült és elkezdett játszani. Ő meg néha már unta az egészet. Ilyenkor mindig értetlenül álltam előtte. Ő meg csak mesélt nehézségekről, megrekedésről, más tervekről… De mégis. Valahogy megmaradt a dob, a zene, a koncertek. Azt hiszem, valójában sosem tudna teljesen elszakadni ettől. És ez szerintem jó!:)Hogy így… Tovább »

Nem az a féle hely, ahol pár órát vidáman lehet pingálni. Sokkal inkább a tanítás és tanulás volt a cél a tanodában. Úgyhogy tanultam. Ellestem trükköket, fejlődtem és közben megint megállapítottam, hogy mennyi felfedezni való van még ebben a témában. És ez jó. Mert sosem tudod azt mondani, unalmas, nincs tovább. Ami viszont nem tetszett,… Tovább »

Tulipánt. Még sosem festettem tulipánt. Avagy azt sem! Újabb kihívás, újabb újdonság, újabb felfedezésre váró projekt. Az igény arra, hogy fessek, de azonnal, megint úgy csapott le rám, mintha életem utolsó napja, utolsó lehetősége jött volna el. Pedig tiszta sor volt, hogy se ülnöm, se állnom nem szabad még sokáig. A kórházból kikerülve ezer ukázt… Tovább »

Egyik napról a másikra derült ki, hogy kórházba kell vonulnom egy kis kényszerpihenőre és még azt sem tehetem meg, hogy kiszálljak az ágyból sétálni egyet. Pár napig tétlenül viseltem ezt a tényt, majd megkértem páromat, hogy hozza be a festőkészletem, meg egy vásznat, mert biza én így tovább nem bírom. Kellett valami hazai, valami ami… Tovább »

Már megint a türkiz… … mert kellett egy nagyobb kép a kanapé fölé, meg mert rég használtam a kedvenc színemet, ami szinte már hiányzott. Mindemellett pedig vágytam egy újabb “nem valósra”.:) Azt hiszem a fenti paraméterek mind összejöttek ezen az amúgy elég nagy vásznon. Ez volt az első igazán nagy méretű képem. Ami jelenti azt… Tovább »

Vágytam valami játékosat alkotni. Barátunk pedig kért egy festményt, amihez csak az uralkodó színek listáját adta meg. Minden mást rámbízott. Csak egy volt a gond. Úgy éreztem, túl jól ismerem. Hogy ez hasznára vált-e a képnek, vagy sem, nem tudtam eldönteni, mikor befejeztem a munkát. Látványra egy egyszerű, játékos kép lett…De mint kiderült, barátunknak ennél… Tovább »

Vészesen közeledett a karácsony és természetesen megint elcsúsztunk az ajándékok beszerzésével. Kattogtunk azon mit is kéne vennünk, mikor jött az ötlet. Legyen valami téli kép. Párhuzamban gyártottam hát kettőt papának, és mamának. Míg az egyik kép száradt, addig a másikra már kenhettem a következő réteget örömmel konstatálva, hogy duplázás esetén tuti nem kell hajszárítot használni,… Tovább »

Mivel a fekete-fehér, pici egyéb mókás színnel megzavarva nagy kedvenc, mikor pipacsot kértek tőlem és semmi egyéb ukázt nem adtak, egyértelmű volt, milyen hátteret is akarok majd festeni. A festmény pikantériája, hogy egy kicsit elvonatkoztatva a valóságtól próbáltam belevinni némi absztrakt vonalat, miközben törekedtem arra is, hogy a pipacs azért láthatóan pipacs maradjon. Avagy kicsit… Tovább »