Pillanat

Sajnos a fotó nem adja tisztán vissza az eredeti színeket, de higgyétek el nekem, hogy a képen látható fa magenta festékkel készült. Így talán el is mondtam, hova került a kép. És miért is ez a szín? Talán mert nem voltam nagy barátságba vele és úgy gondoltam, ha megszeretem, a munkahelyemen is jobb lesz az… Tovább »

A kép, amihez már igazi festőkést használtam. Jelentem, sokkal jobb volt, mint a régen e célra használt játék evőeszköz.:) Párom nagy vágya volt egy hasonló festmény és nem hatotta meg az a tény sem, hogy elcsépelt témának éreztem az Eiffel-tornyos képeket. Így konszenzussal végül egy utcaképben állapodtunk meg, ahol azért ott virít a kedvenc torony.:)… Tovább »

Mikor egy barát mutat egy képet, mert valami hasonlót szeretne és rájössz, hogy mennyi mindent kell még tanulnod… A festmény lehet, nem lett tökéletes. De tökéletes lecke volt számomra. Mai napig azt susogja, ha rápillantok: Tanulj! Van még tovább! Ezt csak megerősítette a sok festék, amit cserébe kaptam. Köszi Szivu! Nem adtam fel:) https://m.facebook.com/Boh%C3%A9m-Fest%C5%91l%C3%A1ny-696217607435777/... Tovább »

Egyik jó barátomnak szerettem volna valami egyedit adni szülinapjára. Egyértelmű volt, hogy festeni fogok, de ennél több ötlet nem is jött. Csak ültem és néztem a vásznat. Semmi terv. Feladtam. Napokba telt mire összeállt bennem a kép. Az élete részét akartam megfesteni. Valamit, amiben ott van ő, a flamenco táncos szerelme, a szenvedélyük, a közösségük,… Tovább »

Rá kellett jönnöm, hogy a festészet az az út, aminek talán sosincs vége. Hogy ezer, és ezer bugyra van. Tele titkokkal, érzésekkel, trükkökkel, technikákkal és ami talán a legrosszabbúl hangzott elsőre: szabályokkal. Ez utóbbival pedig vannak gondjaim. De erről majd írok később. Most maradok a vicces résznél. Merthogy felfedezvén a sokféle festészeti technikát egyik éjjel… Tovább »

Lett egy türkiz színű kanapénk a fehér bútorok által bitorolt nappalinkba. Mindenhol kerestem a kanapéhoz passzoló kiégszítőket, mert rossz volt nézni, ahogy magányosan, kitűnve mindenből árválkodott, de egy helyen sem találtam neki társat, hozzá passzoló színt. Már majdnem fel is adtam. Aztán egyik nap rátaláltam Jane videóanyagára, egy furi polipra. Jane-ről azt kell tudni, hogy… Tovább »

Szokásos virág, csoki, látogatás…Nem, nem ezt akartam adni. Inkább valami különlegeset. Valami én-t. Saját munkát. Az időmet. A szívemet. Elmentem egy művészboltba. Vettem vásznat, és akril festékeket. Kissé tudatlanul tettem mindezt és utána kellett olvasnom a neten, miként is lehet ebből ajándék. (Hála net:) ) Kinéztem egy nekem tetsző képet, vettem egy mély levegőt és… Tovább »