Pillanat

Hatalmas üres vászon. Apukámnak szeretnék tájképet pingálni rá. De neki olyan nehéz. Mert szépet szeretnék, nagyon! Meg fákat, de az önmagában talán… nem elég! Nincs jó döntés. Egyszerűen nem lehet neki megfesteni minden szépet! Nem lehet egy képbe sűríteni egy teljes világot.  … Azt hiszem, pont emiatt a belső küzdelem okán haladt nehezen ez a… Tovább »

Olykor csak a múlandó dolgok által ismerjük fel az örök minőséget, s tanuljuk meg a lényeget: feltétel nélküli tiszta szeretet. – Köszönöm, hogy végre igazán érezlek. Úgy leírnám ide milyen csodás érzés is ez. Mennyivel szebb annál a szeretetnél, mint sokan ismernek. De nem megy. Megszoktam a csendet. Csak szeretek. ... Tovább »

Tél volt. Az emberek vacogva léptek be a kávézó díszesre faragott ajtaján. Láthatóan jólesett nekik, ahogy a félhomályba betérve megcsapta bőrüket a meleg levegő. Szerettem nézni őket. Kipirult arcukat, fáradt szemeiket, amikben visszacsillogott egész élettörténetük. Szerettem nézni, ahogy egy forró kávé, vagy tea mellett otthonra leltek és mosolyra húzódott a szájuk. Minden nap csak ott… Tovább »

Elcseszettek Egyszer szeretnék csinálni egy filmet. Ez lesz a címe. Hogy miért? Nem tudom. Mert én is az vagyok, meg pár barátom, meg a gyerekeim… Kb mindenki, akit igazán tudok szeretni. Akiket igazán értek. Az ‘azért kedvellek, mert nem vagy normális’, szinte már közhelyes. Annyiszor megkaptam. És annyiszor mondtam, hogy ‘hát babám, pedig ez nem… Tovább »

Tudod mennyire fáj azt mondani,hogy vége?Szakítunk, elmegyek…De minden perc megérte! Nem, nem szerelmes történet ez, bár szívből szerettelek. S te sem adtál mást, csak mire ember képes: mindent, mi lehetséges. S lásd, én mégis elmegyek. Hűtlen cédaként a habokba süllyedek.Mert szellemem hív, az ígéret szabadság.S hiszem, hogy van még tovább. Szenvedésem nem a te kereszted,S… Tovább »

Céltalan kísértet a réten.Zavaró zaj a térben.Üresség a mindenségben.Nem értem, én nem értem… Libbenő szellő éri arcom,egy gyógyító lehelet.Érzem bőrömön táncolnia hűvös életet. S felköhintek,mint ki sok kátrányt evett.Itt élek én is!Itt élek köztetek! Egy céltalan kísértet a réten.Zavaró zaj a térben.Üresség a mindenségben.De nem értem, én nem értem! Vijjognék mint vércse,szállnék a magasba,de apró… Tovább »

Nincs kivonat, mert ez egy védett tartalmú bejegyzés.... Tovább »

Levettem átizzadt hálóingem. A sokadikat. Talán már vége a 40 fokos láznak. Talán vége ennek a rémálomnak. Talán ez a zuhany most már tisztán tart, s nem tűnik el ez az illatos pillanat a következő fájdalmas és izzasztó percben. Eszembe jut az a nap, mikor betegségem elején a balatoni házikó teraszán üldögéltünk párommal. Álmokat szőttünk… Tovább »

Értem én, hogy mi, hithű magyarok büszkék vagyunk. Normális dolog is lenne. Legyél büszke arra ki vagy, és hova születtél (mondjuk ez kevéssé a saját érdemed). Szeresd a hazádat, ámen! De kérem szépen, mindez feljogosít arra, hogy aláz, gyaláz mindent, mi nem te vagy? Gyűlölöd a buzikat, a zsidókat, a romákat… mindent, mi nem olyan… Tovább »

Egy barátom nézi. Értőn magyarázza hol, és miért szar. “Geometriailag pontatlan!” És igen, már látom. Hát jah! Csakhogy tegnap ezt leszartam. Mert pont nem a tökéletesség volt a cél. Mert pont ez veszi el a kedvem az egésztől. Annyi téren kell megfelelni, odafigyelni, kalkulálni, játszmázni… hogy már sokk. Nem vagyok hajlandó valamibe, ami mindettől elszakíthat,… Tovább »