Pillanat

Tudom, hogy Kanadáról kéne írnom, de most nem megy. Idő sem igen van rá. Ünnepek környékén még akadt volna, de én festettem! Reggeltől estig, napokon át. Úgy kellett az ecset, s a vászon, mint a levegő. Élvezettel kentem a színeket, nagyokat szippantottam a különleges festék illatba, és örömmel néztem egyre tarkábban pompázó, maszatos kezemre. Egyszerűen… Tovább »

Remegő kézzel nézegettem frissen vásárolt repjegyemet. Utazás időtartam 11 óra, 45 perc. Átszállás 1. Vissza majd még hosszabb lesz és az átszállás is több… De ez most még nem érdekes. A lényeg, hogy potom tíz év után újra repülök. És megint egyedül. Valamiért mindig így alakul. Valamiért mindig egyedül kell útra kelnem. Pedig sokszor megesik,… Tovább »

Azt mondták, küldjem el. Jobb lesz majd neki, és nekem. S hittem ennyi, csak ennyi ez. El kell engedni, mi nehézséget teremt. Menekülni, bízni jobban. Hinni abban, hogy szebb lehet. Hogy egymás nélkül jobban megy. S már majdnem mondtam: – Menjél innen! Legyen másként, legyen szebb. Engedd, hogy zavar nélkül éljek! Hidd el jobb lesz! Jobb… Tovább »

Hát még Ő is? Miért hittem, hogy egy ember isteni fény lehet? Miért gondoltam, hogy Ő több, én meg kevesebb? Miért mondtam, hogy esendő, s bűnös csak én lehetek, mikor Ő vétkezett! Igen. Azt mondják vétkezett. Sötét titka szellemként itt lebeg. Tán meg kellett tudnom, hogy még jobban megértsem az embereket.  Hogy lássam, a hiány,… Tovább »

Tudod, megölelhetnél,Mintha, még szeretnél.Tudod, csókot is adhatnál,Mintha, először látnál. Tudod, támasz is lehetnél,Mintha, mellém állnál.Tudod, rám vigyázhatnál,Mintha, védeni akarnál, Tudod, kérdezhetnél,Úgy, mit kit érdekel.S akkor elmondhatnám,Hogy szívem már alig ver. Hogy testem megremeg,Mert néha fáj az élet,Mert olykor nem látok mást,Csak sötétséget. Csak sötétséget…Melletted. És hibáztathatnál.Rám mutathatnál.Minden nehézségért,Engem okolhatnál. Hisz pár kilón,Csak egy tonna a… Tovább »

Ma szabin voltam. Mégis dolgoztam. Rájöttem, hogy elúsztam és behozni a sok lemaradást csak így tudom. Igen, estig válaszolgattam a még meg nem válaszolt levelekre. Igen, valamicskét haladtam. A postaláda meg csak pittyeg, még ezt is, meg ezt… Aztán családfő érkezik. Lecsesz, mert miért is teszek ilyet. S már szégyen ül arcomon, hisz igaz, plussz… Tovább »

Most minden jó Mamácska, csend van. Csak bolond vagyok. Látod? Tán ezt is tőled kaptam. Igen. Valahol itt vagy bennem, körülöttem, csak nincs rá mód, hogy nivea krémes hajad illatát érezzem. Csak nincs rá mód, hogy azt a piciny embert újra megöleljem. És néha olyan jól jönne, ha fejemet mosnád, mikor balgaságot teszek, vagy a sorssal incselkedek…. Tovább »

Tegnap festettem. Egy képet, ami elsőre nem sikerült, majd másodjára sem. Végül kész lett. A tervezett izgalmas dologból egy totál egyszerű valami lett. Most ránéztem, fejem megcsóváltam, ej. Biztos, hogy nekem festenem kell? Egy napom ráment, s végül csak ennyi lett. Hát erre ne mondja nekem senki, hogy művészet.  De hogy mi az igazi baj,… Tovább »

Csak ízlelgetem ezt a szót egész nap: Montreal! Budapest-Zürich-Montreal-New York-Zürich-Budapest. 11 óra oda, 13 vissza. Igen, nekem ez nagy szám. Baromi nagy. 10 éve is van annak, mikor utoljára repültem. Akkor is egyedül, de csak Angliába. Akkor olykor elvesztem, hazafelé meg nem engedtek két táskával fel. S mivel pénzem már semmi nem volt, mit tehettem,… Tovább »

Van az úgy, hogy mesélnék, de nem jön a szó. Tán nem igaz, hogy minden kimondható. Mert olykor megáll az idő, s csak a csend marad. Csak csend, benne kinti zajok, s már minden összeolvad. A csörömpölő villamost hallgatom csak, majd a nagy úton kerekek suhognak. Sárga fények szűrődnek a sötét ég alatt. Az est hirtelen rámszakad. Mindjárt,… Tovább »