Pillanat

Elcseszettek Egyszer szeretnék csinálni egy filmet. Ez lesz a címe. Hogy miért? Nem tudom. Mert én is az vagyok, meg pár barátom, meg a gyerekeim… Kb mindenki, akit igazán tudok szeretni. Akiket igazán értek. Az ‘azért kedvellek, mert nem vagy normális’, szinte már közhelyes. Annyiszor megkaptam. És annyiszor mondtam, hogy ‘hát babám, pedig ez nem… Tovább »

Tudod mennyire fáj azt mondani,hogy vége?Szakítunk, elmegyek…De minden perc megérte! Nem, nem szerelmes történet ez, bár szívből szerettelek. S te sem adtál mást, csak mire ember képes: mindent, mi lehetséges. S lásd, én mégis elmegyek. Hűtlen cédaként a habokba süllyedek.Mert szellemem hív, az ígéret szabadság.S hiszem, hogy van még tovább. Szenvedésem nem a te kereszted,S… Tovább »

Céltalan kísértet a réten.Zavaró zaj a térben.Üresség a mindenségben.Nem értem, én nem értem… Libbenő szellő éri arcom,egy gyógyító lehelet.Érzem bőrömön táncolnia hűvös életet. S felköhintek,mint ki sok kátrányt evett.Itt élek én is!Itt élek köztetek! Egy céltalan kísértet a réten.Zavaró zaj a térben.Üresség a mindenségben.De nem értem, én nem értem! Vijjognék mint vércse,szállnék a magasba,de apró… Tovább »

Nincs kivonat, mert ez egy védett tartalmú bejegyzés.... Tovább »

Levettem átizzadt hálóingem. A sokadikat. Talán már vége a 40 fokos láznak. Talán vége ennek a rémálomnak. Talán ez a zuhany most már tisztán tart, s nem tűnik el ez az illatos pillanat a következő fájdalmas és izzasztó percben. Eszembe jut az a nap, mikor betegségem elején a balatoni házikó teraszán üldögéltünk párommal. Álmokat szőttünk… Tovább »

Értem én, hogy mi, hithű magyarok büszkék vagyunk. Normális dolog is lenne. Legyél büszke arra ki vagy, és hova születtél (mondjuk ez kevéssé a saját érdemed). Szeresd a hazádat, ámen! De kérem szépen, mindez feljogosít arra, hogy aláz, gyaláz mindent, mi nem te vagy? Gyűlölöd a buzikat, a zsidókat, a romákat… mindent, mi nem olyan… Tovább »

Egy barátom nézi. Értőn magyarázza hol, és miért szar. “Geometriailag pontatlan!” És igen, már látom. Hát jah! Csakhogy tegnap ezt leszartam. Mert pont nem a tökéletesség volt a cél. Mert pont ez veszi el a kedvem az egésztől. Annyi téren kell megfelelni, odafigyelni, kalkulálni, játszmázni… hogy már sokk. Nem vagyok hajlandó valamibe, ami mindettől elszakíthat,… Tovább »

Nem jött össze, elbasztam. Ilyen ez a “nem kell mindent megtanulnod és értened”, a “majd rájössz a saját hibádból”, “minek mindent elmagyarázni és megmutatni” munka. Totálisan elegem lett az egészből. Előző éjjel még azon küzdöttem, hogy hogyan segítsem ki Kanadába szakadt, szegény sorsú exemet a bajból. Mert hát egy fizetésből nehéz, meg ugye még Floridába… Tovább »

Annyit írok magamnakUjjaim csak kopognak Fénybillentyűk dobognakSzívbillentyűk zokognak Annyit írok magamnakNyálasat, vagy fájdalmastMeguntam a szavakatCsendet vágyok, hatalmast Annyit írok magamnakUjjaim csak kopognakHolnapra tán elhalnakS nem hallod meg hangjukat Szívzörej az éterbenHoldsugár az égenRemény múló mesébenHit e földi létben Ezernyi rejtett versem Ez vagy mind énnekem... Tovább »

Nem tudom. Nem tudom, hogy vagyok. Azt mondom jól, mert már hazudni is tudok. Dübörgő szívvel munkába haladva, hallgatom a dalokat, s szárnyra kelek egy bágyadt napsugár alatt. És hiszem, hogy nincs gát, és nincs vég, hogy ember mindenre képes, mert csodás e lét. De utam mégis elkanyarodik, lábam súlyként érzi a kínt. Fejem meghajlik,… Tovább »