Pillanat

Hát még Ő is? Miért hittem, hogy egy ember isteni fény lehet? Miért gondoltam, hogy Ő több, én meg kevesebb? Miért mondtam, hogy esendő, s bűnös csak én lehetek, mikor Ő vétkezett! Igen. Azt mondják vétkezett. Sötét titka szellemként itt lebeg. Tán meg kellett tudnom, hogy még jobban megértsem az embereket.  Hogy lássam, a hiány,… Tovább »

Tudod, megölelhetnél,Mintha, még szeretnél.Tudod, csókot is adhatnál,Mintha, először látnál. Tudod, támasz is lehetnél,Mintha, mellém állnál.Tudod, rám vigyázhatnál,Mintha, védeni akarnál, Tudod, kérdezhetnél,Úgy, mit kit érdekel.S akkor elmondhatnám,Hogy szívem már alig ver. Hogy testem megremeg,Mert néha fáj az élet,Mert olykor nem látok mást,Csak sötétséget. Csak sötétséget…Melletted. És hibáztathatnál.Rám mutathatnál.Minden nehézségért,Engem okolhatnál. Hisz pár kilón,Csak egy tonna a… Tovább »

Ma szabin voltam. Mégis dolgoztam. Rájöttem, hogy elúsztam és behozni a sok lemaradást csak így tudom. Igen, estig válaszolgattam a még meg nem válaszolt levelekre. Igen, valamicskét haladtam. A postaláda meg csak pittyeg, még ezt is, meg ezt… Aztán családfő érkezik. Lecsesz, mert miért is teszek ilyet. S már szégyen ül arcomon, hisz igaz, plussz… Tovább »

Most minden jó Mamácska, csend van. Csak bolond vagyok. Látod? Tán ezt is tőled kaptam. Igen. Valahol itt vagy bennem, körülöttem, csak nincs rá mód, hogy nivea krémes hajad illatát érezzem. Csak nincs rá mód, hogy azt a piciny embert újra megöleljem. És néha olyan jól jönne, ha fejemet mosnád, mikor balgaságot teszek, vagy a sorssal incselkedek…. Tovább »

Tegnap festettem. Egy képet, ami elsőre nem sikerült, majd másodjára sem. Végül kész lett. A tervezett izgalmas dologból egy totál egyszerű valami lett. Most ránéztem, fejem megcsóváltam, ej. Biztos, hogy nekem festenem kell? Egy napom ráment, s végül csak ennyi lett. Hát erre ne mondja nekem senki, hogy művészet.  De hogy mi az igazi baj,… Tovább »

Csak ízlelgetem ezt a szót egész nap: Montreal! Budapest-Zürich-Montreal-New York-Zürich-Budapest. 11 óra oda, 13 vissza. Igen, nekem ez nagy szám. Baromi nagy. 10 éve is van annak, mikor utoljára repültem. Akkor is egyedül, de csak Angliába. Akkor olykor elvesztem, hazafelé meg nem engedtek két táskával fel. S mivel pénzem már semmi nem volt, mit tehettem,… Tovább »

Van az úgy, hogy mesélnék, de nem jön a szó. Tán nem igaz, hogy minden kimondható. Mert olykor megáll az idő, s csak a csend marad. Csak csend, benne kinti zajok, s már minden összeolvad. A csörömpölő villamost hallgatom csak, majd a nagy úton kerekek suhognak. Sárga fények szűrődnek a sötét ég alatt. Az est hirtelen rámszakad. Mindjárt,… Tovább »

Egy hatalmas bolygón ébredtem, s a világból, mi körülvett, nem sokat értettem. Pátyolgattak, szerettek, neveltek, útat mutattak, majd engedtek, hogy már magamtól tanuljak. Az emberek pedig befogadtak, felnőttnek hívtak, s én nem mertem elmondani, még mindig nem értem itt a dolgokat.  Nem értem, s a kis világomba vágyom, hol tán nem él más, csak a… Tovább »

Hol van az a kedves, vidám lány, aki voltam? Ma majdnem leszedtem egy ember fejét, mert tök normális áron szerzett be olyan cuccokat, amit én ingyen bár, de macerásan tudtam volna szállítani.  Beláttam. Végül csendben beláttam, hogy csak bölcs volt.  Én meg hisztis és elégedetlen. Egész addig tomboltam, míg végül lefejeltem egy széket és a… Tovább »

Nincs kivonat, mert ez egy védett tartalmú bejegyzés.... Tovább »