Már reggel is szeretem! – magam, magam:)
Ma reggel kis teraszunkon gugoltam (szokásos pihenő pózomban) és néztem az eget. Pontosabban csak néztem volna, ugyanis a környező fákat ellepték a madarak, akik olyan hangosan értekeztek, hogy nem lehetetett nem figyelni rájuk. Ha okosabb lennék, most meg tudnám nevezni őket, de nem tudom. És tán lényegtelen is. Volt kecses, hosszú farktollú, volt tömzsi, volt… Tovább »
