Ma reggel kis teraszunkon gugoltam (szokásos pihenő pózomban) és néztem az eget. Pontosabban csak néztem volna, ugyanis a környező fákat ellepték a madarak, akik olyan hangosan értekeztek, hogy nem lehetetett nem figyelni rájuk. Ha okosabb lennék, most meg tudnám nevezni őket, de nem tudom. És tán lényegtelen is. Volt kecses, hosszú farktollú, volt tömzsi, volt igazán hosszú csőrrel rendelkező… és csak repkedtek, csapkodtak, „beszélgettek”. Csak néztem őket és ez többet ért minden egyéb reggeli mókalehetőségnél. Aztán arra lettem figyelmes, hogy a macskám is hasonló csendességgel figyeli a röpködő csodákat. Máskor, ha egyet-egyet lát, vadászpózba lendül. De most más volt. Tekintetében inkább egy enyhe félelmet fedeztem fel, amikor eszméletlen sebeséggel suhantak el felettünk a madarak. Mintha azt mondta volna: Hát ez meg mi volt? A válaszom pedig nem segített rajta: Nem tudom, madarak. Sokan, sokfélék, hangosan. Tán a közeli állatkertből repültek el ideáig bulizni. Fura. Ritkán van ennyi itt egyszerre. Még az is lehet, hogy oka van. Foghatjuk a frontra, vagy bármire. De mielőtt túlagyalnánk, talán csak azért jöttek, hogy meglepjenek, elkápráztassanak és felébresszenek. Talán csak azt kiabálják: Jó reggelt! Nyiss egy újabb szép napra! Látod milyen csodálatos?
Látom, látom… köszönöm!
Majd lezuhanyoztam, a szekrényemhez mentem és tetőtől talpig feketébe öltöztem! Ez olyan fura reakciónak tűnt az előző élményem után. Aztán rájöttem, hogy mégsem. Csak most nem azt mondom, hogy nem veszek fel feketét, mert nem áll jól, hanem azt, hogy feketét veszek fel, mert ehhez van kedvem és tök jól áll, de ha mégsem, akkor is! Most ez tetszik és kész. Kinek kell tetszenem? Kiszolgálhatnám az emberek ezerféle ízlését egy-egy ruhadarabbal? Megnyerhetem ezzel őket? Ugyan már!
Egyetlen dolog számít, hogy én érezzem jól magam s akkor kiszolgálhatom az emberek ezerféle ízlését egy-egy mosollyal. <3
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: