Pillanat

Megfogadtam magamnak, hogy minden nap írok. Most épp jókor, hisz szárnyalok.  Mert van az úgy, hogy azonnal kell, mert épp eljön valaminek az ideje. És az ember leleményesen nem teszi az érzést zsebre. Hanem ollót ragad és hajába vág, lesz ami lesz. Mert abból, ami eddig volt, épp elég lett. Mert ez egy test, s… Tovább »

Ma nem bölcselkedek. Ma mesélek. Hisz hétvége van és itt van velem Ő, akiről alig írok, mert valahogy, valamiért úgy érzem, ami köztünk van, az titok. Szájpadlás nélkül jött a világra és öt naposan már orvosok hada vizsgálta. Igen több, mert kitéptem minden olyan kézből, miben bizalmam nem leltem. Vígaszt csak belőle merítettem. Mert nem… Tovább »

Elegem lett a hisztis, nyafogós, jajj, de félek írásokból. Meguntam magam. Már megint. Hm, mindig el kell jutni a maxig ahhoz, hogy az ember belássa, nem szenvedni jött ide. Nem félni. Nem megbánni. Csak élni! Már megint le kell tenni az eskümet. Már megint oda kell állnom magam mellé és azt kiáltani, nem lehet baj!… Tovább »

Heteket, sőt, tán hónapokat gyötrődtem azon, hogy ki merjen-e mondani, amit érzek. Én, a híresen őszinte, nem mertem megszólalni. Mert mi van, ha őrültnek néz? Vagy szimplán frászt kap? Vagy kiakad? Megijed? Csalódik? Fájni fog neki? Akarok én bárkinek rosszat? Akarok én elüldözni értékes embereket? Csak mert fura mód, úgy gondolom, amit látok, az igaz.?… Tovább »

Sokat ragódtam már azon, hogy vajon miért kerültem egy olyan munkahelyre, ahol most vagyok. Manír hegyek, nagy emberek, szabályrendszerek fogságába. Azt hittem, csak azért, hogy meglássam, a körülöttem lévő emberek is csak pont olyanok, mint én. Meg is szerettem sokat. Lelibbentek a fátylak. Mégis, egy nagy előadás után, újabb folytogató érzés vett rajtam erőt. Elvek,… Tovább »

Kínos. Van olyan, hogy valami szinte ok nélkül kínos. És jó, de kellemetlen. Mondanál okosat, de lehetetlen… Kínos! Kínos pillanat, mikor örülsz, de tudod, nem szabad. S elveszel zavaros szavaid alatt… A futás segít. Messzire menekít, s míg a tüdőd friss levegőt szív, bizakodva hiszed holnap bölcsebb leszel, s nem szállsz többé liftbe kedves emberekkel. … Tovább »

Mily más olykor minden.Egyik pillanatban még repkedek fenn az égen,Majd mélybe zuhanok, nem tudom miértÉs ittasan esdeklek feloldozásért. Kólám pálinkával keveredik,Szívem törött szárnyú madárként messzire hív,De hiába keresek, csak e pillanat adatikS valami nevetve rám kacsint. Egy lányt lát, ki hullámvasútra szállt legott,S valamit útközben elhagyott.Feledte, hogy jó a rossz, s nincs más, Csak mit… Tovább »

Igen. Ma rosszkedvűen másztam ki az ágyból. Ott dübörgött még bennem az előző este. A srác, aki épp most érkezett meg Dániából és a reptérről egyenesen a mi kis csapatunkba landolt, az emberek, akik utána érkeztek… Nem tudtam feldolgozni az élményt.  Ez a reggel még a sok feldolgozatlan emlékről szólt. Kérdések, és kételyek hada támadt… Tovább »

Büszkén mosolygok magamban, amiért időben indultam el a munkából, s közben már be is villan, hogy még így is az utolsó leszek, aki ma elhozza a gyerekét az iskolából. Még eszembe jut a napom. Hogy ma is lezártam vagy 50 futó ügyet, hogy a főnököm is a helyén marad… minden oké. Mégis, milyen felüdülést tud… Tovább »

Ma fura esetem volt egy kollégámmal. Tudni kell róla, hogy szeret fontos lenni, hajszolja a sikert, de annyira, hogy ha kimarad egy jutalmazásból, majdnem összeroppan. Számára a tekintély fontos. Valami komoly dolog. Ha eleget harcolsz, küzdesz, bizonyítasz, jár. Ő erre vágyik. Én meg pl. Ian Somerhalder-re és sok egyébre. Avagy nincs ezzel baj. Ilyen az… Tovább »